Környezetünk és a hangok

Itt a tavasz. A fény és a szabadság után vágyakozva nyitjuk ki az ablakainkat. Mi jön be rajta az utca porán kívül? Ha szerencsések vagyunk és jó  helyen lakunk, dolgozunk, talán madárcsicsergés (is). Mai világunkban kimondva, vagy kimondatlanul, gyakran észre sem véve, mindnyájan szenvedünk a zajtól. Legyen az a számítógép halk, monoton zizegése, vagy az aszfaltot bontó légkalapácsos gép hangja, a szomszéd építkezésen fűrész visítása. Speciális zajok jellemzik az alacsony belmagasságú panelházakat (befőttes-, italosüvegek ledobása a szemétledobó aknába- a tizenegyedikről! minden alatta lakót sért, lift és bejárati ajtók csapódása, parkolóban túráztatott, javítás, takarítás alatt lévő autók, stb)

A házibulik, fúrógépek, porszívók, családi veszekedések zaja megtalálható a régi bérházakban is, ahol a gangon - akár több emelet távolságban - álló lakók „beszélgetése” is zajként értékelhető a diskurzusban éppen nem részvevők számára. A kertes övezetben a fűnyíró vagy a betonkeverő búgása, a fűrészek berregése, a kerti party-k és a robogósok az elsődleges zajforrások.

Sajnos a villamos is zajosabb egy kis csilingelésnél, a busz pedig fékezésével és gyorsulásával kelt nagy zajt. A kisbaba sírása is sokakat idegesít, de ezt ne nevezzük szándékos zajkeltésnek, lehet, hogy épp őt is valami számunkra alig hallgató, "finom" rezgéshullámú, de környezetszennyező zaj bántja. Valakit idegesít az ablaka alatt lévő játszótér, iskolaudvar ricsaja is. Aki vasút és forgalmas autóút közelében él, az pedig ezeknek az átkát kell, hogy elszenvedje. A reptér közelében ehhez a le-fölszálló gépek zaja is társul.

A petárda viszont minden helyen riogatja az embereket, állatokat lövésekre emlékeztető robbanásával. Van, akinek a munkahelyén kell eltűrnie a zajártalmakat. Van olyan közöttünk, akinek az otthona ablaka alatt áll meg egy-egy "fiatal"- többnyire a pihenésre szánt órákban szinte a széteséséig rezgő autóval - általa zenének tartott hangáradatot sugározva a környezetére. Ezzel a jelenséggel és a "sportkipufogókkal" az utcán járva nap, mint nap találkozunk. A tömegközlekedési eszközökön is gyakori a kifelé is „tuccogó”  fülhallgatóval fölszálló, magát is süketítő fiatal utas. Egy felmérés szerint a szívroham előidézésében is szerepe lehet a 65 decibelnél erősebb zajnak, hiszen fokozza az idegi túlterheltséget, a vérnyomást, ennek hatása a keringési és-szívbetegségekre már jól ismert. A nagy zajtól károsodhat a vese hormonműködése és a tüdő is. A zaj 85 decibeltől már halláskárosodást is okoz. (Először a magas hangok hallása, majd a beszédé is csökken.)

A gyermekkori tartós zajterhelés olvasási- és beszédértési nehézségekhez vezet.

Az ébrenlét óráiban ideig-óráig szinte mindnyájan ki vagyunk téve különböző zajforrásoknak. Ezt többé-kevésbé észleljük is, de amikor az alvásunkat zavarják meg, gyakran nem is tudunk róluk, és alattomosan rontják az egészségünket. Vizsgálatok szerint a magyar lakosság egyharmada folyamatosan szenved valamilyen zajártalomtól.

A hétköznapi ember az ipari-közlekedési zajszennyezéssel kapcsolatosan, csak úgy mint egyéb környezetszennyezéssel kapcsolatosan is a politikusok józan eszében, a Földet és az emberiséget óvó szemléletében bizakodik. Ez a szemléletváltás azonban lassan hoz csak eredményeket, mert mindig vannak stabil pénzügyi bázissal rendelkező csoportosulások, akiknek a pillanatnyi anyagi érdeke ellentétes a humanista és zöld mozgalmak jelszavaival, az Emberiség globális, spirituális érdekeivel, az ember küldetésével. Amit mi kisemberek tehetünk, az hogy minél több lehetőséget keresünk arra, hogy meghallhassuk a természet változatos hangjait és utódainkat is arra neveljük, hogy a saját helyükön tegyenek a természetért valamit. Most, hogy végre itt a jó idő, szervezzünk kerékpáros és gyalogtúrákat, menjünk ki az erdőbe és hallgassuk a madárdalt, a szél hangját a fák, bokrok között! Kezdjünk ismerkedni a bennünket körülvevő növény és állatvilággal. Feküdjünk le fűbe a réten, és szívjuk be a "zöld" illatot. Patak és folyóparton állva halljuk meg "…hogy fecseg  a felszín és hallgat  a mély…"  A mezőn nekünk szólnak a legapróbb neszek: a falevelek, fűszálak zizegése. A nyári szántóföld mellett álljunk meg hallgassuk az érett gabona susogását.

A növények és a szél, a víz hangjai mellett minden hol ott vannak a madarak. Felismerésükben, életmódjuk vizsgálatában nagyon jó segítség a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kiadványa, a "Madarász ovi és madarász suli". Ismeret és képanyagával, kérdéseivel segít bennünket abban, hogy a természet megismerését valódi élményként éljük meg. Nemcsak gyerekeknek szól. "Útmutató környezeti nevelőnek" az ajánlás, de a természetjáró baráti körök, egyesületek és mindenki más, akinek fontos, hogy ő maga utódai megismerjék a környezet és a madarak védelmét, annak jelentőségét, meg tudja szerezni a kiadványt. A kirándulások megkezdéséhez álljon itt egy kis költői kedvcsináló:

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

 Az esős napokon pedig hallgathatunk klasszikus zenét, amely szobánkba hozza a természetet.

Néhány zenemű a sokból:

Bartók Béla: Virágzás;

Vivaldi: A négy évszak;

Joseph Haydn: Az évszakok

Liszt Ferenc: Szürke felhők;

Debussy: A tenger;

Ottorino Respighi: A madarak;

A fentiek mellett  el tudnak varázsolni a keleti zene repetitív,  mikrotónusos dallamai, főként a szufi zene és a klasszikus versekre írt arab dalok és sok,  raks sarqui zene, amely a hastánc színpadi világának műfaja. Ha zajos környezetben telnek a napjaink, keressünk lehetőséget arra, hogy naponta legyen magunkra legalább egy félóránk csak azt hallgassuk, amit mi szeretnénk. Lehet ez a csend is. A zene és a tánc terápiás hatása évezredek óta ismert. Néhány helyen tartanak is meditációs táncokat. Éljünk vele!

Böjt - nemcsak húsvét előtt

A tavasz beköszöntével életre kel a természet. Mi magunk is testi-lelki megújulásra vágyunk.

Az egyre hosszabbodó nappalok visszahozzák aktivitásunkat. Környezetünkben mégis akad olyan, akit viszont „tavaszi fáradság” gyötör. Ennek általános oka lehet a fokozott lelki stressz, a mozgásszegény életmód, a kiürülő vitaminháztartás, a téli, nehezebb ételek fogyasztásával lerakódott méreganyagok mennyisége. A testi-lelki megtisztulás évezredes gyakorlata a böjt.

Az idén február 22-én, szerdán kezdődött a nagyböjt időszaka. Valamikor az ezt megelőző szombat estétől húshagyó kedd éjfélig tartó időszakot nevezték farsang farkának, a hét hátralévő része volt a „csonkahét”. A húshagyó kedd mozgó ünnep, a farsang utolsó napja. Nevét onnan kapta, hogy régen a másnapján - hamvazó szerdán - kezdődő negyvennapos húsvéti böjti időszak teljes hústilalommal járt. Hamvazó szerda nevének eredete: az őskeresztények vezeklésként hamuval szórták be a fejüket. A XII. századtól általános egyházi szertartássá vált a „hamvazkodás”. A templomban azt a hamut használták erre a célra, amelyet az előző évi szentelt barka elégetéséből kaptak. Mise előtt a pap megszentelte a hamut, majd az eléje járuló hívek homlokát megkente vele következő mondattal kísérve „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel.”

Európában a hústól való tartózkodást – mint az üdvözülés legbiztosabb módszerét – kezdetben csak a szerzetesek gyakorolták. Eleinte válaszul a középkori világi hatalmak dőzsölésére, később az egyházi regulákat követve. És minél inkább terjedt a keresztény szellem Európában, annál általánosabbá vált a böjt a társadalom minden rétegében. Jóval több hústalan napot írt elő, mint napjainkban: minden péntek, szerda, szombat hústalan napnak számított. A kántorböjtön kívül volt még adventi böjt, nagyböjt és a hivatalos egyházi ünnepek előestéje. Így az év csaknem fele, 166 nap böjti időszak lett, és ennek betartását szigorúan ellenőrizték. A történészek szerint attól fogva, hogy a magyarságot keresztény vallásra térítették, az állam és az egyház keményen megtartatta a böjtnapokat. Arról, hogy őseink életében a böjtnek fontos szerepe volt két régi hónapnevünk is tanúskodik: - a böjtelő (február) és a böjtmás (március) hava. A negyvennapos nagyböjtben még tojást, tejet sem fogyasztottak. Szent István úgy törvénykezett, hogy az, aki megszegi a böjtöt (tehát pénteken húst és bort fogyaszt), egy héti elzárással bűnhődjék. Európa-szerte a jómódú világiak körében is komolyan vették a böjtöt. Húst, tejet, tojást, baromfit ők sem ehettek, viszont babot, borsót és halat igen. A böjt ilyen értelmezésének jelentős szerepe volt abban, hogy a húsevés mellett létrejöjjön a halevés kultúrája. A II. vatikáni zsinat (1962–65) a római katolikusok böjti előírásainak nagy részét törölte, hogy a vallásgyakorlás ne követeljen nagy lemondást a hívektől - ezzel az intézményesített hit lényege kérdőjelezhető meg - csak a hamvazó- szerdát és a nagypénteket tették kötelező böjtnappá. A protestáns egyházak a hívek egyéni lelkiismeretére bízzák a böjt kérdését.

Napjainkban az egészséges életmód hívei között egyre többen böjtölnek.

„A böjt belső rendet teremt, segíti az egyéni út megtalálását és a lélek érési folyamatát, az egész emberre hat, lelkére, szellemére, minden egyes sejtjére.”

 A vízöntőkori spirituális gondolkodás terjedése szintén kedvez a böjt térhódításának.

A vallásos böjtben a lemondás mindig valamilyen spirituális jelentőséget kap, amely a legkülönbözőbb vallásokban megtalálható és mindig az istenséggel, szellemi világgal való kapcsolat építését is szolgálja. A böjt tehát fontos helyet foglal el a beavatási szertartásokban, a vallási rítusokban, mint az aszkézis, a tisztulás, a gyász, a könyörgés egyik kifejezési módja.

A keresztény egyházakra jellemző a böjtölés alapját a Biblia adja. Pontosabban az egyház meghatározza a böjt jelentését, célját és szabályozza gyakorlatát. Az imádsággal és az alamizsnával együtt a böjtöt azok közé a lényeges cselekedetek közé sorolja, amelyek kifejezik az embernek az Istennel szemben tanúsított alázatosságát, reménységét és szeretetét.

Az egyház gyakorlatában többször megjelenik a böjt. Ilyen a nagyböjt, ádventi böjt, szentségi böjt. Ezek közül a legismertebb a húsvét előtti időszakban nagyböjte. Ideje 40 nap, amely emlékeztet arra, hogy Mózes, Illés és Jézus 40 napig böjtölt a pusztában, a 40 szent szám, a Bibliában gyakori. A vízözönt megelőzően negyven napig ömlött az eső a földre. A választott nép negyven évig élt a pusztában. Mózes negyven napig tartózkodott a Sinai hegyen. Illés negyven napig vándorolt a Hórebig. Jónás negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében. Nyilvános működésének kezdetén Jézus is negyven napig böjtölt. Föltámadása után negyven napig tartózkodik a földön.” (Valkó Ágnes)

 A különböző vallásoknál más-más böjtölési szokások alakultak ki. Az ókori Egyiptomból fennmaradt írásos emlékek már leírják a böjt tudatos használatát.
A böjt vallási ünnepekre való felkészülés eszközeként ismert volt a mexikói, perzsa, görög kultúrákban. Shánkácsária, Buddha és Mohamed, akik szintén próféták voltak, intenzív böjtélmények segítségével nyertek el sok fontos ismeretet.
 A zsidó vallásúak a bűnbánati és a gyásznapokon böjtölnek, és a szigorú böjti előírások alól csak az öregek, a betegek és a kisgyerekek mentesülhetnek. A muszlimok vallási szokásai közül talán leginkább a böjti hónapot a Ramadant ismerjük, ami a Hidzsra-naptár 9. hónapja. A Hidzsra-naptárnak az alapja a Hold Föld körüli keringése. Ez rövidebb a mi általunk használt napévnél, vagyis, attól az időtartamtól, amennyi idő alatt a Föld megkerüli a Napot. Ezért egy Hidzsra év kb. 10-11 nappal rövidebb a napévnél. A Hidzsra-naptárban a hónap elején az újhold utáni naptól, a következő újholdig tart egy holdhónap. Az iszlám vallás, öt alapvető törvényt ír elő, melyek közül az egyik a ramadán hónapi böjt (szaum). Ramadán havában napkeltétől napnyugtáig tilos enni, inni, dohányozni, és szexuális életet élni. Ennek a hónapnak igen nagy a jelentősége: a prófétai hagyomány szerint Allah ekkor küldte - Gábriel arkangyal közvetítéséve Mohamedhez - a szent könyvet, a Koránt. A Ramadán havi böjt alól mentesülnek a várandós nők, a gyermekek, a betegek. A böjtnek két lényeges célja van: az egyik cél, hogy a hívő bizonyítsa Allah előtt, hogy a lelke erős, és uralkodni tud érzékein. A másik, hogy a böjt alatt a jómódban élők is átérezzék a nincstelenek nélkülözéseit. Aki betartja a Korán böjtre vonatkozó előírásait, biztonságban érezheti magát, helyreállítja saját becsületét, és megszabadul a gonosz hajlamoktól. Ebben az évben október14. - november 12. között lesz a Ramadán hónapja.

A húsmentes étkezésnek, még ha csak egy napig tartjuk is, minden más módszernél hatékonyabb méregtelenítő hatása van. A hús fogyasztásából adódó gyakran túlzott fehérjebevitel nagyon megterheli emésztőrendszerünket, számtalan méreganyag halmozódik fel bennünk. Hogy ellensúlyozzuk a méreganyagok bejutását, tehermentesítő napokra van szükségünk. Ilyenkor igyunk sok ásványvizet, gyógyteát, frissen facsart gyümölcs és –zöldséglevet, csíraleveket. Ezek mind hatékonyabbá teszik a méregtelenítést. Kiürülnek a savas lerakódások, gyorsabban bomlanak a felesleges anyagok (cukor, zsír, fehérje), lassul az öregedési folyamat, megszépül a bőr. Aki böjtöl, annak szervezete megtisztul a salakanyagoktól, így javul a teljesítőképessége, életereje megsokszorozódik.

 Legismertebb böjtváltozatok:

- vízböjt:  csak ásványvíz, napi 2,5-3 1,
- teaböjt: ásványvíz, salaktalanító gyógytea, összesen napi 2,5-3 1,
- léböjt: forrásvíz, gyógytea, frissen préselt gyümölcslé, nyers zöldséglé

-nyákböjt: zabpehely, barnarizs, lenmag főzetéből

-tejsavókúra: 1,5-2 literfriss savó, ásványvíz, zöldségleves szűrve, gyógytea

Mielőtt kipróbálja a fenti öt variáció valamelyikét, keressen hozzá specialistát. Az orvosok és a természetgyógyászok között sokan rendelkeznek a szakszerű böjtvezetéshez megfelelő szakképzettséggel. Kérje ki tanácsukat!

Farsang II.

 A farsangi időszak eseményeinek említését a balázsolás egészségvarázsló rítusánál szakítottuk meg, idézve Babits Mihályt.

Február, böjtelő hava sok különleges szokást tartogatott a régi korok emberének. Vannak népek, aki a tavasz közeledtével emlékeznek meg halottaikról, a legtöbb tájon azonban vidám dolgokat tartogat a tavaszelő hónapja. Az újraéledő természetbe vetett hit, a hozzákapcsolódó rítusok évezredesek. Lényegük közös: az isten(ek) kegyeinek elnyerése az új tavaszhoz, az új kikelethez, a majdani új terméshez.

Babitstól, a XX. századból visszaugorva most egy másik kor magyar költőóriását, Csokonai Vitéz Mihályt (1773-1805) idézzük meg, aki a farsang egyik jellegzetes szokásának, a vénlánycsúfolónak állított míves irodalmi példát. Csokonai sajátos, sokoldalú költőként a felvilágosodás, a rokokó és a népiesség különlegesen egyedi ötvözetét hozta létre. Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon, (1798) vígeposza a farsangi idején játszódik vidéken.

"Dorottya a maga leánytársaival, a rövid fársáng és a kevés menyegző miatt, Carnevál és az ifjak ellen hadat indít, és mikor már őket szinte meggyőzte, Vénus a dámáknak minden kívánságokat megígérvén, emezek eránt megbékélteti."

"Az én szerzeményemnek interesszéje áll a nemzeti luxusnak és elkorcsosodásnak kigúnyolásában s ifjainknak és leányainknak csintalan, sőt sokszor pajzán múlatságaiknak megbűntetésében." (Előbeszéd)

"Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,

Ki látván a dámák bajos állapotját,

Carnevál s az ifjak ellen feltámada,

S diadalmat is nyert pártára únt hada.

Olly lármát, zerdűlést, viadalt beszéllek,

Amillyet nem láttam, miolta csak élek,

Amillyet nem említ semmi istória,

Meg nem merne tenni maga a francia:

Miként insurgála amazon módjára

Egy nagy dámatábor Carnevál hadára.

Vajha méltóképpen le tudnám rajzolni,

Millyen vitézséggel tudtak ők harcolni,

S miket vittek véghez felforrott mérgekbe. -

Hát férhet illy harag angyali szívekbe?

Igazán, hogy minden századnak a végén

Nagy dolgok esnek meg a főld kerekségén!

Fársángi jó borral habzó butellia!

Mellytől a múzsákban gyúl a fántázia,

Te tőlts bé engemet élő spiritussal,

Hadd danoljak harcot én is Enniussal.

És te, Nanét, tőllem szívességgel vedd el,

Ha munkámnak becset szerzek szép neveddel:

Legalább, ha könyvem végig nem olvasod,

Megpróbálhat'd rajta frizérozó vasod.

Az örvendő Fársáng kiindúlt Budáról,

Túdósítást venni a magyar hazáról,

S lajistromba szedni az új menyecskéket,

Öszvejart sorjába minden vármegyéket."

Több tájon is szokás volt a vénlány-vénlegény csúfolás, nemcsak Somogyban, ahol Csokonai a "Furcsa vitézi versezet négy könyvben" megírása alatt tartózkodott. A népszokások egyik legismertebbje, különösen a Palócvidéken, a tuskóhúzás volt. A legények nagy zajjal húzták végig tuskókat az utcán, a vénlányok kapujához támasztották, s közben vaskos szöveget daloltak. A fiatal házasemberek vénlegény társaikat olykor tuskó elé kötötték, és ostorral hajtották végig a falu utcáin, csúfondáros énekekkel arra biztatva őket, hogy nősüljenek meg végre. Gyermekek, fiatalok jártak farsangi köszöntőket kántálni, adományokat gyűjteni, szőkicskézni. A 17. századi történeti forrásokban is találhatunk erre vonatkozó adatokat. A farsanghoz fűződő népszokások sok nép különböző, gyakran kegyetlennek, szinte gonosznak is mondható rítusainak emlékét őrzik. A kakasütés szokása (a kakas fejét egyszerűen letépték, vágták vagy leütötték) megtalálható Dél-Amerikában is. Magyarországra a németek közvetítéssel került. Ők talán a görögöktől vették át. A szokás a tyúk délkelet-ázsiai háziasításával egyidős lehet, talán mintegy 5000 éves.

A farsanggal kapcsolatos szavaink között is sok a jövevény: a farsang bajor-osztrák eredetű, a farsangi fánk szót az erdélyi szászoktól kölcsönöztük, ennek palóc megfelelőjét, a nálunk is gyakrabban használt pampuskát a szlovák nyelvből. A bál francia-német gyökerekkel bír. A benyomott közepű fánk pedig erős szimbólumként a szexualitással, a szüzességgel, a szűzhártyával. a kerekded női formákkal, a kerek világgal összefüggve, a tavasz új életet hozó jelképe volt. A karnevál szót Csokonai honosította meg azzal, hogy komikus eposzának főhősét Carneval-nak nevezte. A karnevál szót a nyelvészek egy része olasz eredetűnek véli: a legismertebb variáció szerint a karnevál jelentése "Hús (carne) , Isten veled! (vale). Egy másik, régebbi eredetre valló magyarázat szerint a karnevál szokása ugyan Velencéből terjedt el, de jóval előbbről, már a Kr. e. IV-I. századi venét néptől is maradtak fenn nyelvemlékek a szó egy változatát említve. Ezek alapján egyesek szerint: a karnevál szó jelentése a növekvő fényhez, a tavasz beköszöntéhez kapcsolódik: jelentése a "Napisten jön". A név eredete talán nekünk már nem is számít. A lényeg, hogy a hosszú sötét napok után az emberek világszerte a rituális maskarákkal, állat alakoskodással, felvonulással, rigmusokkal, mulatozással ünneplik a tavaszt, a természet újjáéledését. Az ógörögök Dionüszosznak áldoztak a tavasz elején, az ókori rómaiak a Lupercalia-ünnepeken kecskével, Faun jelképével hódoltak az isteneknek. A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások.

"A maszkba öltözött játékosok az ősök mitikus képviselői. " (Újváry Zoltán)

A reneszánszkori Firenzében a maszkabálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója volt.

A farsang utolsó napjai már a böjti előkészülettel telnek el. A böjtelő kifejezés erre utal. Mivel februárra is esik a böjti időszakból, mégpedig a böjt első időszaka, innen a hónap régi elnevezése: böjt elé hava, böjtelő. A március, a böjti második hónapja, a böjt más hava, régiesen böjtmás. A böjtelő vasárnapjainak nevei: hetvened-, hatvanad- illetve ötvenedvasárnap. "Görög katolikusoknál más böjti hagyományaik folytán hatvanadvasárnap a húshagyóvasárnap, az utána lévő héten már megkezdték az enyhébb böjtölést, amely a következő vajhagyóvasárnap múltán vált teljessé: a hús mellett semmiféle más állati terméket, így tejes ételeket, vajat, tojást sem fogyasztottak. A farsang utolsó csütörtöki napjának neve kövércsütörtök, de a moldvai csángók halottak húshagyata, halottak csetertekik néven is emlegetik. Ezen a napon jó ételeket szoktak főzni, fánkot sütnek, és este Isten nevében ajándékul adják a szegényeknek, akik imádkoznak a család halottaiért, de azért is, aki az ajándékot vitte. E szokás valaha általánosan elterjedt lehetett, de ahol már elfelejtették, ott az elnevezésnek más jelentést tulajdonítottak: ezen a napon jó zsírosan főznek, folyton esznek, mert úgy vélik, hogy csak így számíthatnak az új évben bő termésre, kövér disznóra. A farsangi időszak három utolsó napja a farsang farka, farsangháromnapok, háromnapok, illetve húshagyó, húshagyat, a legvidámabb, legzajosabb mulatságok ideje, mielőtt megkezdődik a negyvennapos böjt. Hamvazószerda a templomi hamvazásról kapta a nevét, de hívták böjtfőszerdának, böjtfogadószerdának is."

 A farsangi időszak egyik jeles napja, február 14. Bálint napja. A legenda szerint Bálint itáliai ókeresztény vértanú püspök volt, aki csodatévő képessége folytán, aki visszaadta egy pogány leány látását. A lelki betegek védőszentjeként is említik őt. Mielőtt 270. február 14-én mártírhalált halt, a leánynak egy üzenetet küldött: "A Te Valentinod". Az ünnep modern formája Angliából indult a XV. században, és a XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.

A magyar néphit szerint a verebek ezen a napon választanak maguknak párt. A vidám, tavaszváró időszakban, a madarak párválasztásához hasonlóan, sok magányos emberi szív talál párra. Világszerte élnek "párosító", szerelmeseket összeboronáló, kapcsolatokat megerősítő népszokások. Legismertebb az utóbbi években már nálunk is népszerű Valentin napi ajándékozás.

Ez a nap ugyanakkor a keleti keresztény egyházban. Szent Cirill és Metód ünnepe.

A történet szerint Rasztiszláv morva fejedelem 862-ben Konstantinápolyból a szláv nyelvet ismerő misszionáriusokat kért. Az egyházfő két kiváló képességű thesszalonikéi testvért Konstantint - aki diakónus volt - , és Methodioszt, - a kisázsiai Olümposz-hegy egyik monostorának főnökét - választotta. Komoly feladat várt rájuk: a hittérítés mellett a morvákat el kellett látniuk a Szentírás és a liturgia szláv fordításaival és le kellett rakniuk a papság nevelésének alapjait. Konstantinak köszönhető a glagolita ábécét kialakítása. A később született, úgynevezett cirill írás, amely Konstantin későbbi szerzetesi nevével vált ismertté- (Kürillosz-Cirill) - valószínűleg Bulgáriában alakult ki, és Metód tanítványainak köszönhető, akik munkájukkal a görög írást igyekeztek a szláv nyelv fonetikai sajátosságaival egyeztetni.

Felhasznált irodalom: Új Ember 2001.február

A farsang napjai vízkereszttől húshagyó keddig állnak a naptárban. Sok érdekes, tájanként változó népszokás kapcsolódik hozzájuk. A két, szigorú böjti napokat is magába foglaló időszak, a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé ékelődik be ez a vidámsággal, tréfálkozással teli pár hét.

Vízkereszttől, január hatodik napjától, Krisztusnak a Jordán folyóban történt megmerítkezésének ünnepétől az emberek már a tavaszt várják. A víz sok népi gyermekjátékban, népdalban az élet, a megtisztulás, az újjászületés jelképeként megtalálható.

Ez a nap az esztendő egyik ünnepekben legbővelkedőbb napja. Valamikor évkezdő nap volt, és Jézus születését is ekkor ünnepelte az egyház. E a napra esik a háromkirályok ünnepe. Ekkor emlékezett meg az egyház Krisztus megkereszteléséről, a kánai menyegzőről és Lázár feltámasztásáról. Az utóbbiak az újkorban már kimaradtak a vízkereszti liturgiából, más napokra kerültek át. János evangéliumában olvashatunk mindhárom eseményről. "A keleti egyház ősidőktől fogva Krisztus megkeresztelésének emlékeként ezen a napon szentelte a vizet. A középkor folyamán a vízszentelés a nyugati egyházban is elterjedt. E napon történt a tömjén szentelése is. E szentelésekből fejlődött ki a lakóházak megszentelése és megfüstölése vízkereszt tájékán. A háromkirályok, a házszentelés, a vízszentelés és még sok más egykori ünnepi alkalom együtt jelentkezett ezen a napon, és a régi kultuszok maradványai legtöbbször együtt, egymással összefonódva bukkannak fel a hagyományvilágban. Különösen így van ez a háromkirályok köszöntése és a régi házszentelő menetek, koledálások esetében."

A háromkirályozás, a három keleti bölcs király, Gáspár, Menyhért, Boldizsár történetének színjátékszerű előadása a középkori egyházi gyakorlatnak még része volt. Később más dramatikus játékokkal együtt kiszorult a templomból." A háromkirályozásnak, csillagozásnak, csillagjárásnak több formája volt a XIX. század végén. "Egyik típusa a színjátékszerű Heródes-játék, amely különösen a magyarországi németek körében volt kedvelt. Előfordult azonban színjátékszerűen előadott háromkirályos játék a magyarság körében is, különösen Szatmárban és Erdélyben."

Magyarország településein többnyire férfiak és fiúk háromkirályoztak. Karácsony és vízkereszt között (helyenként vízkeresztkor) a három főszereplő a bibliai történet királyait idéző jelmezben járt házról házra. "Egyikük kezében rugós szerkezetű csillag volt. A házban a háromkirályokról énekelve köszöntöttek, közben a csillagvivő ki-kiugrasztotta a rugós csillagot a házbeliek, különösen a gyerekek nagy örömére és csodálatára. Köszöntésükért pénzt vagy élelmet kaptak." Néhány helységben, Mogyoródon, Mezőkövesden és a kalocsai szállásokon nem férfiak, hanem lányok jártak háromkirályozni. "A kalocsai szállások háromkirályai leeresztett hajjal, tiszta fehér hímzett ruhában, fejükön csillagos papírsüvegekkel jártak köszönteni. Egyikük papírcsillagot forgatott a kezében. Több évszázados epikus énekük a háromkirályok bibliai történetét eleveníti meg (Bárth 1980b)."

A vízkereszthez kapcsolódik a házszentelés vagy koleda is, amely a XIX. század előtt feltehetőleg ország minden pontján liturgikus szokás volt. A gyakorlat sokféle változatot alakított ki. A pap néhány kísérővel végiglátogatta a falu házait. A bennük lakókkal elbeszélgetett, majd megáldotta a házat és az ott élőket. Ez az általános szokás tájanként kiegészült néhány mozzanattal.

A liturgikus vízszentelést legtöbb helyen vízkereszt vigíliáján a délutáni órákban végezték a templomban, de például a bukovinai Andrásfalván évente más-más gazda udvarán szentelt a pap vizet a falu népe számára. Sokféle baj elhárítására használták a szenteltvizet, ezért üvegekben és nagyobb edényekben hordták haza, hogy jusson egész évre. "A szenteltvízzel meghintették a házat, a melléképületeket és a szoba belsejét. Ez talán a papi házszentelés analógiájára történt, és esetenként azt helyettesítette. Még vízkereszt napján került a szenteltvízből a gyümölcsfák tövébe és néhol a szántóföldekre is."

A katolikus templomokban a vízkereszt utáni második vasárnap olvasták föl a kánai menyegző történetét. A csodás történetet János evangéliuma örökítette meg: Jézus borrá változtatta a vizet. A Kánai menyegző énekeként emlegetett hosszú epikus versezet Kájoni János XVII. századi kódexében bukkan fel. "A szegedi tájon énekes asszony énekelte halotti toron a Szent János áldásával együtt. Ugyanitt lakodalmi vacsora alatt is elénekelte a násznép. Elhangzott disznótorokban is. Az éneket a kánai menyegző ünnepén jellegzetes népi ájtatosság keretében adták elő (Manga 1946). Nagyfüged és Erk hevesi falukban a kánai menyegző vasárnapján valamilyen módos gazda nagy vacsorát és vendégfogadást rendezett. Erre meghívtak egy énekes asszonyt, aki szertartásosan előadta a kánai menyegző énekét. Közben ivásra, nótára, táncra buzdította a jelenlévőket. Az epikus ének ürügyén tulajdonképpen eljátszották a víz borrá változásának csodás történetét."

 Január 23.

Mária eljegyzése vagy menyegzője napja

Hagyományai időnként keveredik a kánai menyegző vasárnapjának szokásaival. "Mária menyegzőjének népi ájtatosságok formájában történő megünneplése különösen a Jászságban virágzott. Jászberényben ezen a napon a szentkúti templomban is volt ájtatosság. A ladányi jámbor asszonyok a XX. század elején ezen a napon az egyik Mária-tisztelő asszony házában gyülekeztek össze. A tisztaszobában körülültek egy fölékesített Mária-szobrot. Énekeltek, végezték a Mária-hét öröméről szóló ájtatosságot, majd istóriát olvastak a Szűzanya eljegyzéséről. Az ájtatosság után borral és frissen sült kaláccsal lakodalmat imitáló mulatságokat tartottak. Az idősebb asszonyok összefogóztak és Mária tiszteletére táncot jártak. "

 Február 2.

 Gyertyaszentelő boldogasszony napja, Szűz Mária tisztulásának és Jézus templomi bemutatásának ünnepe. "A szentelt gyertya, mint Krisztus jelképe, egyike a legrégibb szentelményeknek. Középkori előzmények után az újkorban is volt rá példa, hogy a városok és falvak nagyobb mennyiségű gyertyát vásároltak, ezt Gyertyaszentelő napján a pap megszentelte, majd kiosztották a hívek vagy legalábbis az elöljáróság között. A XX. század eleji magyar paraszti gyakorlatban inkább az volt a jellemző, hogy a gyertyát maguk a hívek vitték szenteltetni Gyertyaszentelő napján a nagymisére.

Valamikor szinte minden magyar katolikus parasztházban tartottak szentelt gyertyákat, amelyek színes szalagokkal díszítve és a szentképek mellett falra akasztva meghatározták a szobák összképét, hangulatát. A szentelt gyertya felhasználásának sokfélesége a szenteltvízével vetekszik. Végigkísérte az embert a születéstől a haláláig. Az újszülött mellett Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt gyertyát kellett égetni, hogy a gonoszok ne tudják kicserélni. Avatás idején a fiatalasszony gyertyával a kezében járta körül az oltárt. A haldokló kezébe égő szentelt gyertyát adtak, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni." A népi gyermekjátékokban a tűz, akárcsak a víz gyakran előbukkan. "Tüzet viszek, lángot viszek…" A tüzet, akárcsak a vizet, elemi ereje teszi szentté.

 Február 3.

 Régen almaszentelés és a borszentelés napja is volt. Balázs-áldás kiszolgáltatásának napja. A szokást legismertebb nevén balázsolásnak hívják. "Szent Balázst régi időktől fogva úgy tisztelte a nép, mint a torokbajok csodálatos orvosát. Ezért Balázs napján a templomban a pap kiszolgáltatta a Balázs-áldást. Kereszt alakba állított két szentelt gyertyát tartott az áldásért elé járuló hívek, különösen a gyerekek torka köré. Népi fejlemény az az Apátfalván feljegyzett szokás, hogy akiket a templomban megbalázsolt a pap, megsimogatták az otthon maradottak nyakát. Ezáltal mintegy továbbadták az áldást és a torokfájás elleni védettséget. Ennek az ősi hitnek állít emléket betegségében fohászkodván nagy költőnk, Babits Mihály:

 Balázsolás

 " Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!

Gyermekkoromban két fehér

gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon

s úgy néztem a gyertyák közül,

mint két ág közt kinéző ijedt őzike.

Tél közepén, Balázs-napon

szemem pislogva csüggött az öreg papon

aki hozzád imádkozott

fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az

oltár előtt, kegyes szokás

szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én

s ő se jól értett…."

A szöveg idézetei - a versrészlet kivételével - a Magyar néprajz c. könyvsorozatból származnak.