Az éltető izommunka 

Testünket a mozgás élteti. A napi rendszeres mozgás. Mint ahogyan naponta eszünk, tisztálkodunk, sminkelünk, alszunk, mozgásra is ugyanilyen rendszerességgel kell időt fordítanunk. Hatása illetve hiánya nem csak a váz-és a mozgatórendszer állapotára hat ki, hanem a keringésre, légzésre, az emésztésre is, a lelki állapotra is. Testünk fizikai károsodása akkor is létrejöhet, ha nem végzünk fizikai munkát. A mozgás hiánya éppolyan hátrányokat okozhat, mint a helytelen terhelés. Az emberi testnek majdnem 800 izma van, jó működésük feltétele, az hogy tudatosan használjuk, edzésben tartsuk őket. A mozgást nem lehet vitaminok, táplálék kiegészítő kapszulák beszedésével, elektromos „fogyasztógépekkel”, kézi masszázzsal, aromás tekercselésekkel, fűzőkkel, szorító harisnyákkal, csodakrémekkel helyettesíteni. Ha ki akarjuk használni, amit a szépségipar és az étrenddel kapcsolatos kutatások, az újként fölfedezett ősi természetes gyógymódok, gyógynövények szakértői ajánlanak, tegyük meg, de ne felejtsük el, ezzel az aktív, napi harmincperces tudatos mozgást nem pótolhatjuk. Ha nincs időnk eljárni uszodába, vagy tornázni, táncolni valahová, keressünk egy olyan mozgásformát, amit otthon is gyakorolhatunk. Ha hetente egyszer tudunk elmenni szakképzett oktató által irányított órára, akkor tegyük meg, és a többi napokra állítsunk össze magunknak otthonra egy edzéstervet. Kérjük meg az oktatót, mutasson meg, vagy diktáljon le pár gyakorlatot, amit tíz perc bemelegítés után egyedül is tudunk végezni. Az oktató, zsírégető, tartásjavító programként árusított videó anyagokkal vigyázni kell, mert gyakran nem elég alapos a kezdő bemelegítés, a levezető nyújtás és az élő tanár visszacsatolásai, javításai nélkül a tapasztalatlan kezdő rosszul rögzítheti a mozdulatokat.

A lényeg a folyamatosságon van, a napi rendszerességen. Ezt a napi rendszerességet nem hasonlíthatjuk össze, és nem válthatjuk ki a nyári szabadság idején végig szörfölt, vagy evezett napokkal és a síelésre szánt téli vakáció aktív óráival. Ugyanakkor a céltudatos napi félórás testedzéssel föl tudjuk készíteni szervezetünket a fizikailag aktív rekreáció ritkább, de intenzívebb alkalmaira.

 A hét közben végzett, többnyire a napi teendőkhöz kapcsolódó szinte gépies tevékenységeink (hosszú távú autóvezetés, számítógép kezelése, kisgyerek karon tartása, szoptatása, bevásárló szatyrok cipelése, válltáska, hátizsák féloldalas viselése) megbontják, az egész test harmóniáját biztosító mozgási láncot. A nők egy részénél ehhez még hozzájárul a szűk derekú szoknyák, nadrágok viselése, amelyhez társulnia „kell” a lapos (legalábbis annak tűnő) hasnak. A „be a hasat, ki a mellet”, csinosabbnak, magabiztosabbnak tűnő tartás elérése miatt a feszülő, behúzott hasizmokkal történő légzés azonban csakis felületes lehet. Ugyanis a hasizom összehúzódása a mellkastól elveszi a légzéshez szükséges belső tér egy részét. Belégzéskor a mellkas és a hasüreg közötti rekeszizom szivattyúszerűen működve összehúzódik, lefelé süllyed, hogy teret biztosítson a tüdőnek, és ugyanakkor légnyomáskülönbséget hozzon létre a mellüregben, hogy oda az oxigéndús levegő be tudjon áramlani. A feszesen behúzott hasizmok azonban nemcsak ezt gátolják, hanem a hasüregben lévő belső szervek normális működését is. Érdemes megjegyezni, hogy a negatív stresszre( lásd Selye János és Thomas Hanna munkássága) adott válasz egyik reakciója szintén a hasizmok és a hasüreg izmainak megfeszülése. A hasüregre pszichésen nehezedő nyomás egyik gyakori, sokak által megtapasztalt megnyilvánulása a gyakori vizelési inger. Valószínűleg van olyan emlékünk, amikor egy fontos eseményre várakozva (vizsga, orvosi vizsgálat, találkozó, stb), szinte kiszáradva az izgalomtól, érthetetlen módon már többször is meg kellett látogatnunk a mosdót. Javaslom, hogy ezekben a helyzetekben próbáljunk tudatosan úrrá lenni magunkon és összpontosítsunk hasunkra. Teljes hasi mélylégzéssel próbáljunk meg ellazulni. A hasunkból - a keleti kultúrák szerinti erőközpontból - sugározzunk erőt testünk többi része felé. Lazítsuk el állkapcsunkat és képzeljük el, szinte lássuk magukban, amint a hasunk felől, medencénkből áramlik szét bennünk az életerő, eléri testünk minden pontját és jó kedvvel, bátorsággal, találékonysággal tölt föl minket. Ez az egyszerű gyakorlat nagyon hasznos azoknak, akik tartósan „rossz” stresszben élnek, illetve nehezen tudják azt földolgozni, hajlamosak az aggodalomra, hiszen náluk az állandóan behúzott, hasizmok a székrekedéshez, végbéli visszércsomó (aranyér) kialakulásához is vezethetnek. Az a folytonos hasi feszesség, ami a mellkast az ágyék és a szeméremcsont felé közelíti, átterjed a medence izmaira is, a szeméremcsont és a farokcsont közötti izmokra, a gát izomzatára. A megnövekedett hasüregi nyomás tehát a gát tájékának, közöttük a hímvesszőhöz, illetve a csiklóhoz vezető erek körüli izmoknak a tartós feszülését is okozza, ezáltal gátolva a bennük teljes keresztmetszeten történő keringést, és normális idegműködést, így a szexuális izgalmi állapot fizikai létrejöttét.

Ez csak egy példa (impotencia, frigiditás) a helytelenül rögzült izomműködésre, amely a folyamatosan érkező, romboló hatású stresszre adott „visszavonulási válaszreflexek” egyike. Egy példa, amely évezredekkel ezelőtt szentnek tekintett belső szerveinket érinti, amelyek keresztcsont az os sacrum „szent csont”,  által óvott medencében helyezkednek el.( A szaporodás szervei, amelyek az ősi időkben, az anyajogú társadalmakban, évezredeken át központi, szentként tisztelt funkcióval bírtak, hiszen biztosították az emberi lét folytonosságát a földön. Általuk, funkciójuk által az ember hasonlóvá válhatott istenéhez, ő maga is teremtővé válhatott. A termékenységi rituálék, imák célja nemcsak az emberi fizikai szaporodása, hanem az őt ellátó föld termékenységének biztosítása is volt.)

Visszatérve a lelki tényezők (tartós stressz, trauma átélése) által is befolyásolt izomműködéshez: a visszavonulási válaszreflexek hatásának hosszú időn át kitett embereken testtartásbeli torzulás következik be. Ez a torzulás, helytelen póz, a sokszor ismételt helytelen izomműködésnek az eredménye. A fenti tényezők miatt elveszített helyes mozgás tudatos munkával újra tanulható. Ehhez azonban szükséges a tudatos érzékelés, a helyes testkép, a testtudat fokozatos kialakítása, visszaállítása. Hiszen ha képtelenek vagyunk érzékelni az adott izmot, akkor mozgatni sem tudjuk, viszont minél jobban tudjuk mozgatni, annál jobban érzékeljük. Amikor az izmok irányítását, a motoros kontrollt újra visszanyeri az agykéreg, az akaratlagos működések központja, akkor visszaállnak a helyes működések, megszüntethető a fájdalom a mozgásbeli korlátozottság. „…a fokozódódó testi tudatosság egyben a javuló idegrendszeri érzékelést is jelenti az agyban, s ez a növekvő érzékelési tudatosságkéz a kézben együtt jár az izmok akaratlagos irányításával, a motoros kontrollal.” ( Thomas Hanna Izomkontroll 37.o.)

Amint fentebb olvashattuk, a feszesen tartott hasizmok a mellkas légző térfogatára is hatással vannak, pontosabban beszűkítik azt.

Nézzük meg, milyen előnyökkel jár, ha valaki lazán tartja a hasizmait és csak tudatosan alkalmazza megfeszítésüket: Belső szerveinek vérellátása szabad, természetes mozgásaik biztosítottak. Légzésünk mély, belégzés közben a has szabadon tágul előre és oldalra-ez a külső szemlélő számára is látható. A szívműködésre is pozitív hatással van a „teljes tüdős” légzés. (Gondoljunk csak a biológiai órán tanult az oxigén anyagcsere folyamatára, tüdő-szív vérkörre. Az ezt biztosító szervegyüttes, a tüdő és a szív, szinte egy szervként funkcináló szerkezetként látja el sejtjeinken éltető oxigénnel.) A hasi mélylégzés, amelyet meditáció, jóga, tai-csi, hastánc közben automatikusan gyakorolunk tehát szívvédő funkcióval is bír, ezek többek között az alábbiakban nyilvánulnak meg:

képesség a szívverés ütemének a légzés általi szabályozására; a természetes légzési aritmia általi érvédelem: a vér lüktető, pulzáló „érmasszázsa”; nagyobb oxigénfelvétel (oxigénpulzus); nő az artériás-vénás különbség; meghosszabbodnak a szisztolés és diasztolés időtartamok; alacsonyabb vérnyomás; lassabb ütemű szívverés; csökken a szívizom oxigénigénye; javul a kapillárisok működése; megnő a keringő vérben lévő hemoglobin mennyisége; hatékonyabb energiafelhasználás; javul az izomzat vérellátása; stb.

 Miről olvashatunk a folytatásban?

 Mit tesz a hosszú időn át ható stressz a gerincoszloppal párhuzamosan lefutó izmokkal és a vállal? Hogyan óvhatjuk meg a csigolyáinkat, a köztük lévő porckorongokat? Miért fontosak a medenceövből eredő mozgatóizmok? Mire figyeljenek a várandós mamák és a kisgyermekes mamák gerincük és más izületeik védelme érdekében? A magas sarkú cipő viselése, a helytelen ülés, állás milyen romboló hatásokat gyakorol a gerincoszlopra? Mi a nyolcpontos ízületellenőrzés?