Farsang II.

 A farsangi időszak eseményeinek említését a balázsolás egészségvarázsló rítusánál szakítottuk meg, idézve Babits Mihályt.

Február, böjtelő hava sok különleges szokást tartogatott a régi korok emberének. Vannak népek, aki a tavasz közeledtével emlékeznek meg halottaikról, a legtöbb tájon azonban vidám dolgokat tartogat a tavaszelő hónapja. Az újraéledő természetbe vetett hit, a hozzákapcsolódó rítusok évezredesek. Lényegük közös: az isten(ek) kegyeinek elnyerése az új tavaszhoz, az új kikelethez, a majdani új terméshez.

Babitstól, a XX. századból visszaugorva most egy másik kor magyar költőóriását, Csokonai Vitéz Mihályt (1773-1805) idézzük meg, aki a farsang egyik jellegzetes szokásának, a vénlánycsúfolónak állított míves irodalmi példát. Csokonai sajátos, sokoldalú költőként a felvilágosodás, a rokokó és a népiesség különlegesen egyedi ötvözetét hozta létre. Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon, (1798) vígeposza a farsangi idején játszódik vidéken.

"Dorottya a maga leánytársaival, a rövid fársáng és a kevés menyegző miatt, Carnevál és az ifjak ellen hadat indít, és mikor már őket szinte meggyőzte, Vénus a dámáknak minden kívánságokat megígérvén, emezek eránt megbékélteti."

"Az én szerzeményemnek interesszéje áll a nemzeti luxusnak és elkorcsosodásnak kigúnyolásában s ifjainknak és leányainknak csintalan, sőt sokszor pajzán múlatságaiknak megbűntetésében." (Előbeszéd)

"Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,

Ki látván a dámák bajos állapotját,

Carnevál s az ifjak ellen feltámada,

S diadalmat is nyert pártára únt hada.

Olly lármát, zerdűlést, viadalt beszéllek,

Amillyet nem láttam, miolta csak élek,

Amillyet nem említ semmi istória,

Meg nem merne tenni maga a francia:

Miként insurgála amazon módjára

Egy nagy dámatábor Carnevál hadára.

Vajha méltóképpen le tudnám rajzolni,

Millyen vitézséggel tudtak ők harcolni,

S miket vittek véghez felforrott mérgekbe. -

Hát férhet illy harag angyali szívekbe?

Igazán, hogy minden századnak a végén

Nagy dolgok esnek meg a főld kerekségén!

Fársángi jó borral habzó butellia!

Mellytől a múzsákban gyúl a fántázia,

Te tőlts bé engemet élő spiritussal,

Hadd danoljak harcot én is Enniussal.

És te, Nanét, tőllem szívességgel vedd el,

Ha munkámnak becset szerzek szép neveddel:

Legalább, ha könyvem végig nem olvasod,

Megpróbálhat'd rajta frizérozó vasod.

Az örvendő Fársáng kiindúlt Budáról,

Túdósítást venni a magyar hazáról,

S lajistromba szedni az új menyecskéket,

Öszvejart sorjába minden vármegyéket."

Több tájon is szokás volt a vénlány-vénlegény csúfolás, nemcsak Somogyban, ahol Csokonai a "Furcsa vitézi versezet négy könyvben" megírása alatt tartózkodott. A népszokások egyik legismertebbje, különösen a Palócvidéken, a tuskóhúzás volt. A legények nagy zajjal húzták végig tuskókat az utcán, a vénlányok kapujához támasztották, s közben vaskos szöveget daloltak. A fiatal házasemberek vénlegény társaikat olykor tuskó elé kötötték, és ostorral hajtották végig a falu utcáin, csúfondáros énekekkel arra biztatva őket, hogy nősüljenek meg végre. Gyermekek, fiatalok jártak farsangi köszöntőket kántálni, adományokat gyűjteni, szőkicskézni. A 17. századi történeti forrásokban is találhatunk erre vonatkozó adatokat. A farsanghoz fűződő népszokások sok nép különböző, gyakran kegyetlennek, szinte gonosznak is mondható rítusainak emlékét őrzik. A kakasütés szokása (a kakas fejét egyszerűen letépték, vágták vagy leütötték) megtalálható Dél-Amerikában is. Magyarországra a németek közvetítéssel került. Ők talán a görögöktől vették át. A szokás a tyúk délkelet-ázsiai háziasításával egyidős lehet, talán mintegy 5000 éves.

A farsanggal kapcsolatos szavaink között is sok a jövevény: a farsang bajor-osztrák eredetű, a farsangi fánk szót az erdélyi szászoktól kölcsönöztük, ennek palóc megfelelőjét, a nálunk is gyakrabban használt pampuskát a szlovák nyelvből. A bál francia-német gyökerekkel bír. A benyomott közepű fánk pedig erős szimbólumként a szexualitással, a szüzességgel, a szűzhártyával. a kerekded női formákkal, a kerek világgal összefüggve, a tavasz új életet hozó jelképe volt. A karnevál szót Csokonai honosította meg azzal, hogy komikus eposzának főhősét Carneval-nak nevezte. A karnevál szót a nyelvészek egy része olasz eredetűnek véli: a legismertebb variáció szerint a karnevál jelentése "Hús (carne) , Isten veled! (vale). Egy másik, régebbi eredetre valló magyarázat szerint a karnevál szokása ugyan Velencéből terjedt el, de jóval előbbről, már a Kr. e. IV-I. századi venét néptől is maradtak fenn nyelvemlékek a szó egy változatát említve. Ezek alapján egyesek szerint: a karnevál szó jelentése a növekvő fényhez, a tavasz beköszöntéhez kapcsolódik: jelentése a "Napisten jön". A név eredete talán nekünk már nem is számít. A lényeg, hogy a hosszú sötét napok után az emberek világszerte a rituális maskarákkal, állat alakoskodással, felvonulással, rigmusokkal, mulatozással ünneplik a tavaszt, a természet újjáéledését. Az ógörögök Dionüszosznak áldoztak a tavasz elején, az ókori rómaiak a Lupercalia-ünnepeken kecskével, Faun jelképével hódoltak az isteneknek. A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások.

"A maszkba öltözött játékosok az ősök mitikus képviselői. " (Újváry Zoltán)

A reneszánszkori Firenzében a maszkabálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója volt.

A farsang utolsó napjai már a böjti előkészülettel telnek el. A böjtelő kifejezés erre utal. Mivel februárra is esik a böjti időszakból, mégpedig a böjt első időszaka, innen a hónap régi elnevezése: böjt elé hava, böjtelő. A március, a böjti második hónapja, a böjt más hava, régiesen böjtmás. A böjtelő vasárnapjainak nevei: hetvened-, hatvanad- illetve ötvenedvasárnap. "Görög katolikusoknál más böjti hagyományaik folytán hatvanadvasárnap a húshagyóvasárnap, az utána lévő héten már megkezdték az enyhébb böjtölést, amely a következő vajhagyóvasárnap múltán vált teljessé: a hús mellett semmiféle más állati terméket, így tejes ételeket, vajat, tojást sem fogyasztottak. A farsang utolsó csütörtöki napjának neve kövércsütörtök, de a moldvai csángók halottak húshagyata, halottak csetertekik néven is emlegetik. Ezen a napon jó ételeket szoktak főzni, fánkot sütnek, és este Isten nevében ajándékul adják a szegényeknek, akik imádkoznak a család halottaiért, de azért is, aki az ajándékot vitte. E szokás valaha általánosan elterjedt lehetett, de ahol már elfelejtették, ott az elnevezésnek más jelentést tulajdonítottak: ezen a napon jó zsírosan főznek, folyton esznek, mert úgy vélik, hogy csak így számíthatnak az új évben bő termésre, kövér disznóra. A farsangi időszak három utolsó napja a farsang farka, farsangháromnapok, háromnapok, illetve húshagyó, húshagyat, a legvidámabb, legzajosabb mulatságok ideje, mielőtt megkezdődik a negyvennapos böjt. Hamvazószerda a templomi hamvazásról kapta a nevét, de hívták böjtfőszerdának, böjtfogadószerdának is."

 A farsangi időszak egyik jeles napja, február 14. Bálint napja. A legenda szerint Bálint itáliai ókeresztény vértanú püspök volt, aki csodatévő képessége folytán, aki visszaadta egy pogány leány látását. A lelki betegek védőszentjeként is említik őt. Mielőtt 270. február 14-én mártírhalált halt, a leánynak egy üzenetet küldött: "A Te Valentinod". Az ünnep modern formája Angliából indult a XV. században, és a XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.

A magyar néphit szerint a verebek ezen a napon választanak maguknak párt. A vidám, tavaszváró időszakban, a madarak párválasztásához hasonlóan, sok magányos emberi szív talál párra. Világszerte élnek "párosító", szerelmeseket összeboronáló, kapcsolatokat megerősítő népszokások. Legismertebb az utóbbi években már nálunk is népszerű Valentin napi ajándékozás.

Ez a nap ugyanakkor a keleti keresztény egyházban. Szent Cirill és Metód ünnepe.

A történet szerint Rasztiszláv morva fejedelem 862-ben Konstantinápolyból a szláv nyelvet ismerő misszionáriusokat kért. Az egyházfő két kiváló képességű thesszalonikéi testvért Konstantint - aki diakónus volt - , és Methodioszt, - a kisázsiai Olümposz-hegy egyik monostorának főnökét - választotta. Komoly feladat várt rájuk: a hittérítés mellett a morvákat el kellett látniuk a Szentírás és a liturgia szláv fordításaival és le kellett rakniuk a papság nevelésének alapjait. Konstantinak köszönhető a glagolita ábécét kialakítása. A később született, úgynevezett cirill írás, amely Konstantin későbbi szerzetesi nevével vált ismertté- (Kürillosz-Cirill) - valószínűleg Bulgáriában alakult ki, és Metód tanítványainak köszönhető, akik munkájukkal a görög írást igyekeztek a szláv nyelv fonetikai sajátosságaival egyeztetni.

Felhasznált irodalom: Új Ember 2001.február